Barbarics Lajos 1929 tavaszán Somogybükkösdön született egy hivő családba, ötödik gyermekként. Korán megtanulta, mit jelent Istenben hinni és a Biblia tanítása lett életének zsinórmértéke. 12 évesen döntött Jézus Krisztus mellett, és ez a döntés végigkísérte egész életét.
Tanulmányait az ottani 6 elemi után Csurgón folytatta az akkori polgári, majd tanítóképzőben. De elhívást inkább az építészet felé érzett, így a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára kérte a felvételét, amit meg is kapott. 1956-ban, miután a tanulmányait sikeresen elvégezte, házasságot kötött Rück Évával, akit az Úrtól kérve meg is kapott imáira feleletként társául.
Életük sok megpróbáltatáson ment keresztül. 41 évesen elkezdődtek a veseműtét sorozatok, míg 44 éves korában leszázalékolták és egy vesével élt még 32 évet. A megpróbáltatásokat gazdagon kárpótolták a gyerekeikben való örömük. Lajos bácsi 50 éven át volt szerető férj, édesapa és nagyapa, aki nagyon sokat dolgozott családjáért. Ez azonban nem szorította háttérbe az Úr ügyét. Nagyon szerette az Úr házát és a lelki testvéreit.
1969 januárjában költözött ki a család a belvárosból Budafokra, akkor még 3 gyermekkel, a két ifjabbik már ott született. Korábban a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezethez tartoztak, és költözésükkel egy időben a helyi Baptista Gyülekezethez csatlakozva meleg családias lelki otthonra találtak, és gyermekeik is mind Jézus Krisztus mellett döntöttek.
Miután leszázalékolták, szabad lett arra, hogy az országban számos imaházat és templomot építsen. Neve és irányítása alatt épült a helyi Baptista imaház is Péter Pál utcában.
Az akkori törvények tiltották, hogy a templomok-imaházak szaporodjanak, hanem csak egy megszűnő (szanált) helyett épülhetett új, de csak akkora, amekkora a régi volt. Ez a törvény legtöbb helyen gondot okozott. Bátorságára és merészségére vallott, hogy az előírásokra nem sokat adva, a szükség szerint készítette a terveket.
Isten különös kegyelme volt, hogy mindenütt sikerült kivitelezni az itt-ott elég nagy méretű imaházakat. Ilyen pl.: a budafoki, székesfehérvári, rákosszentmihályi baptista imaházak, majd az Ó utcai Testvérgyülekezet központi székháza-imaháza. Több pünkösdi, adventista imaház, református templom épült a neve alatt. Nagy megtiszteltetésnek vette, hogy ebben munkálkodhatott.
Egyéniségéhez tartozott, hogy a szívén viselte a szükségben levőket. Gyakran látogatta a betegségekben szenvedő ismerőseit. Erdélyben, Kárpátalján élő testvéreket szíve szeretetéből különösen támogatta. Így lett munkatársa a Kelet-európai Missziónak. Nem kevésbé volt szívügye a misszió, az evangélium eljuttatása az emberek felé. Nem kis rizikót vállalva a múlt rendszerben, amikor titokban bibliák és evangéliumi könyvek ezreit juttatták el az akkor különösen erre kiéhezett embereknek. Isten, iránta való szeretetét abban is megnyilvánította, hogy betegségének egész ideje alatt nem volt szüksége egyetlen tabletta fájdalomcsillapítóra sem. A gyilkos kórral a testében, amely rohamosan gyengítette, nagy békességgel várta a szabadulást.
Isten iránti hálával tekintünk vissza az Ő gazdagon megáldott életútjára.
